Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az igazságnak sok arca van:

Amennyiben egy ember elmegy a hegy lábáig, onnan nem sokat lát. Mégis azt hiszi, hogy az egész világot látja. Mert az általa látott és így megtapasztalt világ, számára az egész világot jelenti.

Amennyiben egy ember felmegy a hegy derekáig, és onnét kilométerekkel messzebbre lát, mint az aki a hegy lábánál meg állt, és beéri azzal amit onnan látni.

Van olyan ember aki fel akar jutni a hegy tetejére, mert elakar látni olyan messzire, amilyen messzire a hegyről csak lehetséges.

Ez az ember nem kímélve magát felmegy a hegy tetejére, és csodálatos messzi tájakat lát.

Lejön a hegyről és elmeséli a másik kettőnek, hogy milyen csodálatos és messzi dolgokat látott, de azok nem hisznek neki.

Mivel egyikőjüknek sincs kedve felmenni a hegyre, ezért inkább elvitatkoznak életük végéig.

A mesét úgy folytathatnám, hogy jön egy negyedik ember, aki megmássza a hegyet, és leérve a hegyről azt mondja, hogy szinte semmit sem látott, és az aki fent volt az hazudik.

Konfúzió az; hogy azaz ember aki alig látott valamit a hegy tetejéről, nem volt beszámítható állapotban. Vagy rövidlátó volt. De az is lehet, hogy köd vagy felhő takarta el a kilátást.

Talán megvesztegették, hogy ne mondja el az igazat? Vagy csak egyszerűen hazudós volt.

Ez mese volt, az élet is ilyen.

----

A Jó és a gonosz egyaránt bennünk van, mert bennünk él. Hogy melyik uralma érvényesül lelkünk és testünk felett? Ez tőlünk függ.

Íme a jó oldal a teljesség igénye nélkül:

- Tudunk azonosulni a jóval? – Igen.

- Akarunk azonosulni a jóval? - Igen.

- Akarunk jót cselekedni? - Igen.

 

- Ha igen? - Az jó.

- Ha szeretnél másokon segíteni. – Az jó.

- Ha kerülöd a hazugságokat.- Az is jó.

- Vagy kerülöd az erőszakos megoldásokat.- Az már kitűnő.

Ítéled az erőszakot azt szándékosan nem írtam le, mert van jogos önvédelem és az is erőszak. Néha a gyengébb és az elesettebb megvédése, csakis az erőszak alkalmazásával lehetséges, ami egy nemes cselekedetnek számít.

Az erőszak csak végső és elkerülhetetlen megoldása lehet a konfliktusoknak, az előző sorokban leírtak szerint. Ez az úgynevezett végső eset.

-----

Ebben a könyvben egy középszerű emberi lélek próbálkozik nagy gondolatokkal az újjászületésről, vagy keresi a választ az emberi lét különböző területein, a választ a lehetséges maximális igazság megismerésének igényével.

A teljes igazság Isteni kiváltság. Tehát keressük az Istent! Ha keresed az egy igaz Istent és megtalálod, megleled az igazságot. Csak annyit, amennyit a Teremtő jónak lát megmutatni belőle az ember érdekében.

----

A lehetséges legvalószínűbb logikai folyamatok megkeresése, megállapítása és levezetése nem más, mint tudományos feltételezés vagy állítás, a lehetséges maximális igazság megismerésének igényével!

A tudósok vagy tudós teológusok gyakran használják a tudományos feltételezést, vagy állítást, mint arra alkalmas módszert, hogy a logikailag a legvalószínűbbnek tartott történelmi magyarázatot adjanak az élet, az emberiség, vagy a világmindenség globális megismerésére, problémáira és kihívásaira.

A tudós teológusok magyarázatai megfelelnek tudományos útkeresésnek, vagy tudományos hipotéziseknek. Sajnos gyakran ragaszkodnak ideje múlt dogmákhoz, amire könyvembe többször felhívtam a figyelmet, a teljesség igénye nélkül.

Olyan régmúlt igazságok, melyek egykor az ókori ember számára a legvalóságosabbnak tűnhetett, azt a mai tudomány az Isten adta tudásra, ismeretekre építkezve megcáfolt. Az ókori tudásszintre alapozott igazságok egy részét tudományos cáfolat érte, és ez is Isten akarata! Tetszik valakinek, vagy nem tetszik? Ez van és az Isteni teremtés művének megismerése a tudomány feladata, mert „tudomány nélkül a vallás vak”.Albert Einstein .

----

Szeretnék megosztani önökkel további információkat és ismereteket:

A metafizika a világunkat mozgató egyetemes törvényszerűségekkel foglalkozó tudományos filozófia. A tudósok az ismeretlent kutatják a megismerés szándékával, a bizonyosság érdekében.

Tudósok kutatási területei, eredményei gyakran feltételezésekre, hipotézisekre épülnek. Logikailag a legkézenfekvőbb  igazságot tartják elfogadhatónak.

Persze nem tényként fogadják el. Mint legoptimálisabb, legreálisabbnak tűnő kutatási eredményt tartják nyilván, amire építkezni, kutatni lehet továbbikban is.

Többek közt a metafizika foglalkozik az anyag, az energia és az információ hármasságával.

Foglalkozik a négy őselemmel, amely a testünket is alkotja.

A négy őselem és ebből levont következtetések!

Klasszikusan:

Ég /levegő/, Föld /szilárd anyag/, Víz, Tűz. Ez a négy ellem. Ötödik ellem a Hinduizmus szerint az Éter.

 

Általam értelmezve:

Éter=éggel és a földel/ az =levegővel és légüres térrel, világűr finom vagy durva anyagával, a gázokkal,(a levegővel)/ az = információforrással/ az=intelligens hittel.

 

Általam tovább értelmezve:

Éter= Világűrrel, a földet is beleértve/ az = a légüres térrel, a csillagokkal és a bolygókkal, beleértve földet is/ az =anyaggal és légüres térrel/ az = szilárd, képlékeny, folyékony és légnemű anyagokkal, légüres térrel/ az=bolygók szilárd vagy kemény merev anyagával, a kőzetlemezekkel, a magma forró és képlékeny anyagával, a csillagok tűzével, a bolygókon található vízzel, savval és gázokkal, továbbá a légüres térrel/ az= információforrással/ az =Intelligens hittel.

 

Anyag megmaradás törvényszerűsége; hogy anyag nem vész el, csak átalakul, (és az átalakulás egy körforgás része.) Minden pusztulás után elkezdődik a megújulás körforgása, és a természetrészeként megváltozott új anyagként, vagy fizikálisan, kémiailag és biológiailag megváltozott formában ismétlés körforgásának folyamata folytatódik előröl. A megújulásnak, ismétlődésnek, újjászületés folyamata természet részeként folyamatos, és Isten akarata szerint megy végbe.

Gondoljunk a föld belsejében a magma áramlásokra, vagy a víz, levegő körforgására, de gondolhatunk a világmindenségbe végbemenő változásokra. Csillagok születésére, és az életre, halálára is! Az élet és halál körforgására is ugyan ez érvényes.

Az Univerzum minden területére érvényes az anyag körforgása. Az élő anyagra, és az élő lélek újjászületésének folyamatára is igaz, ezen körforgási periódus.

 

Reinkarnáció értelmezése általam:

Reinkarnáció= helyreállítással/ az=újrarendszerezéssel/ az=újjászületéssel/ az= evolúcióval (a világmindenség fejlődéstanával)/ az = információforrással/ az=Intelligens hittel.

 

Evolúció= a világmindenség születésével, fejlődésével, átalakulásával/ az= ősrobbanással/ az=csillagok, bolygók születésével és pusztulásával/ az=az élő anyaggal.

 

Élő anyag/ az= a világmindenség anyagával/ az= születéssel, fejlődéssel és átalakulással/ ez= evolúcióval.

 

Az élő anyagnak lelke van, mert a Teremtő által a világűr anyagából és porából keletkezett az élet. Minden élőlény  a világűr anyagának a része.

A miről a könyvemben írok az nem más, mint az intelligens hit.

Intelligens hit =intelligens világgal/ az =intelligens Teremtő által elrendezett, kódolt világgal. 

--

Általánosságban elmondható, hogy a matematikai, a fizikai, a kémiai, a biológiai, vagy bármely tudományos ismeret a tudomány által bizonyított információkra támaszkodik.

Mózes Kőtáblája a tízparancsolattal, és a Biblia is Isten akarata szerinti emberi tudás segítségével készülhetett el. A vélt Isteni sugallatokért, tévedésekért Isten nem felel. Tévedést mindig az ember követi el.

--

Akár tetszik, vagy nem tetszik, akkor is tudomásul kell venni, hogy a fejlődéstan vagy más szóval az evolúció, bizonyíthatóan tudományos ismeretekre épül. Az evolúció kutatása és bizonyításának folyamata nem ért véget.

 

A sejteknek a fajokon belüli osztódása, szaporodása, a szövetek és szervek felépítése, az élőlények alkalmazkodási képessége a megváltozott körülményekhez, és a fajok közötti átmenet/ az = evolúcióval/ az=információforrással/ az = intelligens Teremtő általi világgal.

 

A tudományos kutatások, felfedezések és a tudományos eredmények, vagy ismeretek közkincsé tevése=információval/ az =a kódolt üzenet megfejtésével/ az=a szellemi mű megfejtésével, a szellemünk által.

 

A TUDOMÁNY FELADATA: A VILÁGMINDENSÉGET MAGÁBA FOGLALÓ ISMERETEK, INFORMÁCIÓK ÉS ÜZENETEK MEGFEJTÉSE.

 

A TUDOMÁNY NAPJAINKIG SOK ISMERETRE, INFORMÁCIÓRA TETT SZERT A VILÁGMINDENSÉG KÜLÖNBÖZŐ TERÜLETEIN, ÉS MÉG RENGETEG ISMERET, INFORMÁCIÓ, TOVÁBBÁ KÓDOLT ÜZENET VÁR MEGFEJTÉSRE A TUDOMÁNY ÁLTAL!

 

AZ ISMERETEK, AZ INFORMÁCIÓK, AZ ÜZENETEK, A VILÁGMINDENSÉGBE BELE VANNAK KÓDOLVA; EZ TUDOMÁNYOS TÉNY!

 

KÉRDÉS: KI KÓDOLTA?

KÉRDÉS. MIKOR KÓDOLTA?

KÉRDÉS. MI CÉLBÓL KÓDOLTA?

 

AZ ISMERET, AZ INFORMÁCIÓ ÉS AZ ÜZENET =SZELLEMI TEVÉKENYSÉGGEL, MERT SZELLEMI TERMÉSZETŰ DOLGOKRÓL VAN SZÓ.

 

TEHÁT EBBŐL KÖVETKEZIK EGY NÁLUNK FEJLETTEBB, ÉS MINDEN TEKINTETBEN FELETTÜNK ÁLLÓ SZELLEMI LÉNY, TUDOMÁNYOSAN BIZONYÍTHATÓ LÉTEZÉSE.

 

SZÁMOMRA BIZONYÍTÁST NYERT, HOGY EZ A LÉNY; CSAK A TEREMTŐ LEHET.

 

„VAGYOK, AKI VAGYOK.”=AKIT A TEREMTŐ ISTENNEK NEVEZÜNK.

 

AZ INTELLIGENS TEREMTŐBE VETETT HITEMET NEVEZEM, INTELLIGENS HITNEK!

 

Én ezt a módszert igyekeztem a könyvemben megjeleníteni következetesen, döntsék el önök, hogy mennyire sikerült!

------

Most tessék engem megérteni, vagy most tessék kinevetni!

Mert amennyiben Stephen Howkingnak igaza van és a fekete lyukak, féreglyukak kutatása azt a tényt bizonyíthatja, hogy Jézus Krisztus testestül feltámadhatott, és egy másik világban, Istenünk mellett elfoglalhatta méltó helyét. Ez egy következtetés, vagy hipotézis, mert a teljes igazság Isten kezében van.

Többek közt a fekete lyukak teóriáin keresztül, azt a logikai módszert próbáltam bemutatni, a mindenáron tényeket váró kedves olvasóimnak, amely logikai módszer alkalmazása nélkül a tudomány ma nem tarthatna itt. Többek közt Stephen Howkinghoz hasonló tudósoknak köszönhető, hogy a tudomány Isten segédletével itt tart.

Ezt a módszert nevezem optimális realizmusnak.

 

További bizonyítási kísérlet: Keresztrejtvényben a megfejtet részek tények. A megfejtet részek másként fogalmazva részismeretek, és segítségükkel következtethetünk, illetve választ kaphatunk a rejtvény helyes megoldásra. Ez is tény.

---

Valamit el kell mondanom annak ellenére, hogy minden porcikám tiltakozik az ellen, hogy leírjam.

Mert újabb kétkedést kiváltó valószerűtlen történetet mesélek el, a velem megtörténtekből.

 

Az ember életében voltak és még előfordulhatnak sorsfordulók. Az egyik sorsforduló előtti felfokozott  vagy feldúlt, erősen nyugatalanytó lelkiállapotom egyik kezeléseként, nagy erdei sétába kezdtem. Az erdőben barangolás nálam megszokott kikapcsolódásom napjainkban is.

Sokfajta érzésem volt már erdőben, de olyan mint azon az ominózus napon soha! Sokáig gondolkodtam, hogy leírjam.

Baráti körben beszéltem erről, de leírni nem volt kedvem az ismert reakciók miatt.

Talán 14-15 éve, hogy történt.(Azóta semmi ilyen rendkívüli eseményben nem volt részem.) Nagy távolságot barangoltam be, és egy gyermekromban gyakran felkeresett helyre érkeztem el nagyon elfáradva.

Furcsa érzés kerített hatalmába. Olyan érzésem támadt, mintha kicsit álmodnék. Tudtam, hogy hol járok és mégsem olyan volt a táj amilyenek megismertem, vagy amilyenek normálisan kinéznie kellett volna.

Egy földes útra kellet volna az erdőben rálelnem, ezzel szemben egyenes bitumenes útra leltem.

Furcsa volt minden. Egy folyamatos távoli búgó hangot hallottam. A trafók közelében halható hanghoz volt hasonlatos. Mintha egyedül  lennék a világban olyan érzésem támadt.

Ismertem az út irányát. Ebből arra következtettem, hogy egy ipari utat építettek.Erről soha nem hallottam. Megnyugtattam magam, hogy 2-3 éve annak,hogy erre jártam és az idő alatt sok minden történhetett.

Felmásztam egy fára, hogy a tájat és ismerős helyeket, vonulatokat szemügyre vegyem. Megint olyan érzésem támadt, mintha nem teljesen olyan lenne a táj, mint amilyenek megismertem. Többször ráléptem az útra és vártam. Gondoltam, hogy elindulok egyik irányban rajta, de valami rossz érzés kerített hatalmába. Fáradt is voltam.

A hazáig még hosszú út várt rám, ezért hazafele indultam.Kikerülve azt a részt is a műúton, ami esetleg útba eshetett volna.De lehet, hogy egy gombázó terület a közelbe, mégis jobban érdekelt.

Párhétre az est után a kíváncsiságom által hajtva, ismét felkerestem a területet.Hazudnék,ha azt mondanám, hogy meglepődtem a látványon. A göröngyös és hepehupás utat megtaláltam. De nyoma sem volt a környéken az általam, érzékszerveim által megtapasztalt műútnak.

Azóta a terület közelében élek és hasonlót nem tapasztaltam soha. Mindössze egy kisebb furcsa érzés átsuhan rajtam, amikor a terület közelébe érek. Ez már azt hiszem normális.

Az eset érdekes és további információt tartogat. Az a bizonyos göröngyös, földes út abban az időben egy bányához vezette el.

Feltételezéseim szerint a műútnak is oda kellett volna vezetnie.

A bányát tíz éve bezárták. Az abnormális eset idején még működött és ezért a búgó hang majdnem normálisnak tűnhetett. Valahogy nekem mégsem tűnt annak. Erősebb volt a hang és minden irányból jött érzéseim szerint. Legalább is a hang pontos irányát képtelen voltam behatárolni. Pedig az agyamat kényszeríteni próbáltam a hang irányának a meghatározásánál, a bányairányának elfogadásra. Pontosítva arra, hogy a bányából, bánya felől jön a hang.

Most jön a lényeg: A bányát tíz éve, hogy bezárták. Tavaly egy modern erőművet építettek a helyére. Igaz, hogy ennek olyan búgó hangja sincs, mint a bánya villamos turbináinak. Kérdés: Kitudja megmondani, hogy mi lesz száz, vagy kétszáz év múlva ezen a területen? Talán egy egyenes műút? 

-----------

 

Az élet és a halál egy körforgás. A világmindenség része és mégis ezen két fogalom elválaszthatatlanul kötődik a gondolkodásunkhoz. Az élet és halál egyedi, és megismételhetetlen. Nincs két egy forma élet, és nincs két egyforma halál.

A lélek újjászületésében vetett hitem egyre erősebb és erősebb. Nincs és nem is lehet más egyéb hit számomra, a jelen tapasztalatom és tudásom szerint.

Meggyőződtem, és életem résztapasztalása a bizonyság arra, hogy van lélek a testben, amely képes elhagyni a testet és segít a testen szükség esetén. Persze nem hiszem,hogy mindig segített, vagy mindig segíteni tud a lélek a testen. Mert a test halála bekövetkezik törvényszerűen az élet, és halál körforgásának részeként, és ez a normális.

A saját bizonyosságomat mások bizonyossága is megerősíti. Mert velük is megtörtén hasonló metafizikai jelenség amely a test, a lélek általi elhagyásának átélését jelenti.

Tudom, hogy sokan voltak halál közeli állapotban és mégsem élték át ezt a nagyszerű érzést.

Én meg a legjobb tudásom szerint, sosem voltam abban a halál közeli, a szív leállás utáni állapotban, és mégis átéltem a léleknek a test fölötti hatalmát!

Ekkor meggyőződtem arról, hogy a lélek én vagyok, mert felűről láttam a testemet, mintegy tehetetlen és segítségre szoruló testet. És nem fordítva. Nem a testemből láttam felszállni valamit, hanem én emelkedtem a testem fölé. Ezért a lélek létezése számomra tény.

Ez bizonyság arra, hogy a lélek eltudja hagyni a testet és mindent megtesz a test állapotának javítása, illetve a megmentése érdekében. Azt nem tudnám megmondani, hogy miért? Talán a lélek olyan mint egy gondos gazda?

Ez idáig a bizonyosságban nem jutottam el.

Lehetséges, hogy ez számomra vissza van. Lehetséges az is, hogy a bizonyságról már nem fogok beszámolni soha!

De lehet, hogy más a lélek bizonyosságáig sem jut el. És lehet, hogy más eljut arra a bizonyosságra, amire nekem várnom kell, vagy amit én soha nem érhetek el!

Mondhatnám, hogy a Lélek könyvében leírt csodálatos megmenekülésem is, a lélek földöntúli hatalmának köszönhető, de én ilyet nem mondok, mert az én lelkem felett egy hatalmasabb lélek dönt. És ez a lélek a Teremtő Isten maga!

Tehát én magam meggyőződtem arról, hogy van lélek, és ezen lélek különválva a testemtől bizonyítja, hogy én magam vagyok a lélek az öröklétben. Az emberi test a legújabb tudományos bizonyíték szerint, a világűr atomjaiból keletkezett és halála után a test, atomjaira bomlik szét.

 

A Teremtő Isten pedig az egész világmindenség folyamatát elejétől, a végéig irányítja!

 

Tehát; amennyiben van a testemet elhagyni képes lélek, ami bizonyságot nyert általam, akkor kell, hogy legyen egy ennél a léleknél hatalmasabb lélek, amely az egészet átlátja, összefogja, tartja és irányítani képes. Jobb szó híján, a minden lélek fölötti lélek, a legfőbb lélek, maga a mindenséget uralni képes lélek a Teremtő Isten.

 

„ A SOKFÉLE TUDÁS NEM TANÍT MEG ARRA, HOGY INTELLIGENS LÉGY!”

 

A tudás és az intelligencia két különböző dolog.

A tudásismeretünk egy feldolgozatlan ismeretanyag. Az intelligencia a tudás értelmes hasznosítása.

Ezért van az, hogy egy iskolázottnak mondható személy káromkodik, hazudik, csal, lop, sőt gyilkol, mert erkölcsi, morális területeken elért tudásának értelmezésével problémái vannak. Az is lehet, hogy gátlástalan lélek, és hidegen hagyja az erkölcs és morál..

Ez ad magyarázatot a rasszizmusra is.

Mert tessék tudomásul venni, hogy genetikailag minden emberi lény egy fajhoz tartozik!

Aki ezt nem tudja, vagy nem akarja megérteni, az nem intelligens ember.

Sok mindenbe tévedhetek, és mondhatja más, hogy a tudáshiányos ismeret szülte gondolataimat!

A válaszom az; hogy nekem legalább szült valamit, mert használom a fejem.

Persze a tévedéseimre csak egy válasz lehetséges:

Tovább nyújtózkodtam, mint a tudástakaróm ért.

Zavarni zavar.

De rendületlenül megyek az utamon tovább, mert ez az út az én utam!

---------

A lélek létezésére, egy újabb bizonyítási kísérlet!

Az anyag gondolkodik.

Mert a gondolkodó anyag a teremtés része.

Az ember mint a teremtés része, egy gondolkodó anyag.

Gondolkodó anyag az ember, a teremtés részeként.

Az anyag része az agyunk is.

Az agyunk is anyag.

Agyunkkal gondolkodunk.

Agyunknak a gondolkodásra használt részét másképp fogalmazva, eszünknek nevezzük.

A tudatos rész, az agyunk gondolkodásra teremtet része, az embert szolgálja és segíti és tudása gyarapítható.

Elménk tudatos részét nevezzük észnek!

Az agyunk tudatos és gondolkodásra használt részéről most ennyit.

Ez idáig úgy néz ki, mintha az anyag hozta volna létre az agy tudati és a tudatalatti részeit!

Az anyag mint teremtő erő?

A tudatalatti részt, ösztönös résznek mondjuk, mert ösztönösen a tudatunktól függetlenül is tudja a dolgát, a szervezetünk irányításának, fejlődésének magas szintű működtetését biztosítja!

Az agyunk tudatalatti működésének bizonyítéka, a szervezetünk működését rányitó képessége.

a / A sejtek osztódásának és szaporításának irányítása.

b / A sejtek, és a szervek növekedésének irányítása.

c / A szervezet védekezőképességének irányítása.

Stb.

 

Tehát megállapíthatjuk; hogy az agyunk tudatalatti része ösztönösen is tudja azt, hogy mikor, hol és mit kell tennie. Ez tőlünk, vagy a tudatunktól teljesen független tény, tényező!

Ha ezidáig még mindig úgy nézet ki, hogy az anyag hozta létre és működteti az agy tudati, és a tudatalatti részeit, most ideje átgondolni!

Amennyiben ösztönösen tudja a tudat; akkor tudatos részről van szó, és ösztönösnek csak azért nevezzük, mert a tudatunktól független tudatunkról van szó, mely tudatosan irányítja sejtjeink, szerveink működését! Tudja, hogy mit csinál. Tudja, hogy mikor és mit kell csinálnia. 

Mert a tudatunktól függetlenül is tudja, hogy mit kell tennie.

Ezt nevezem tudatalatti tudatnak, amely tudat, a tudatunktól függetlenül is működik és tudatosan irányítja testünk minden biológiai részét, az ész általi tudatunk fejlődését is. Ez nálam félresikerült neki. :D Egy kis önirónia nem árt, mert nem vagyok a toppon. Jó érzés volt mosolyognom magamon. :D

Tehát az agyunk tudatos résztől független, és önállóan gondolkodó, tudatos döntési képességekkel rendelkező rész a tudatalatti tudatunk!

Amennyiben a szervezetünk működését a tudatalatti, a tudatunktól független tudat irányítja; akkor az agyunk tudatos részét is a tudatalatti tudatunk irányítja! Mert a tudatos részt is a tudatalatti agy hozta létre a lehető legjobb, legkedvezőbb feltételekkel, amellyel rendelkezni képes.

Megállapítható: A tudatalatti tudatunk, a materiális anyag felett áll és irányítja, fejleszti azt!

Így válhat igazzá azaz állításom, hogy a sejtek egyesülése után a Teremtő által kiválasztott lélek átveszi az irányítást, és a megfelelő gének kiválasztása után tudatos osztódással létre hozza a szerveket, és szervrendszereket, és végül az embert, az emberi agyvelővel, a kisaggyal, és a tudatos és a tudatalatti részekkel együtt.

A lélek a tudatalattiban fejlődik és irányít!

Ezt állítom, és ezt az állítást más élőlényekre is vonatkoztatva fenn tartom!

Mert náluk is elvégzi a lélek a tudatos fejlesztést, irányítást.

Korlátot szabhat a léleknek a Teremtő, a fajok közti átmenet korlátozásával!

Lehet, hogy nem volt mindig így? Ez válasz is lehetne, az evolúciós folyamatok megszakadására is az ember, és emberszabású majom közti átmenti folytonosság megszakítására is. 

Több bizonyíték szól az mellett, hogy az evolúciós folyamat a fajok közt is létezett, és nem csak egyedekre korlátozódott valamikor.

Egyedekben a lélek irányítja az evolúciós folyamatokat a Teremtő akarata szerint!

A fajok közti átmenet folyamatát a Teremtő irányítja, és korlátozza a szándéka szerint.

A lélek a tudatos gondolatainkra, és cselekedeteinkre reagálva döntéseket hoz.

Tudatos pozitív döntéseinkkel segítjük a tudatalatti lélek működésének hatékonyságát. Persze tudom,hogy ez most szkizofrénia is, és nehéz eldöntenem a testi létben, hogy első számban, és első személyben kiről is kell beszélnem.

(A lélek vagyok a tapasztalataim szerint, és mégis kívülállóként beszélek "róla" gyakran))

Néha keverem és ellentmondok látszólag önmagamnak is. Tudati ész, másként agyunk irányítja a cselekedeteinket. A tudati ész, agy korlátait a lélek által; a tudatalatti irányítás határozza meg.

A korlátaim nekem is bezáródtak itt! A tudásom korlátairól van szó.

Tehát megállapíthatjuk, hogy a tudatalatti tudatunk az anyag, továbbiakban az agyunk tudati része felett álló tudat, mert nélküle nem lehetséges az agyunk tudati részének a létrejötte sem, továbbá a sejtek, sejtek osztódása, a szervek és szervrendszerek és a fajok létre jötte, fejlődése, fajok szaporodása sem!

Leszögezhetjük, hogy az agyunkat is, a tudatalatti tudatunk hozta létre!

A tudatalatti tudatunk a lélek, a lelkünk maga.

A tudatalatti tudatok irányítják az evolúció részeként a szerves anyagrészecskék, a vírusok, a baktériumok, a mikrobák alkalmazkodási, szaporodási, változási és fejlődési képességeiket is.

Az ősrobbanást, és az evolúció fejlődését, továbbá az élet és az ember fejlődését az ősanyag részeként sok milliárd lélek segítségével a leghatalmasabb tudatalatti tudat, a legnagyobb lélek, a Teremtő Isten irányítja!

Szerintem minden gondolkodó lény tudatában ott van a Teremtő, csak elő kell hívni!

Az ősanyag = a világunkkal, a világűr anyagával és ennek fejlődésének a véget nem érő folyamatát, és a sok önálló lélek fejlődését az ősanyagban a Teremtő Isten irányítja!

A tudósok elmondják, hogy abban az esetben amennyiben több lehetséges megoldás, vagy hipotézis kínálkozik egy adott témakörben, vagy egy konkrét ügyel, dologgal kapcsolatban, akkor mindig a legegyszerűbbnek kínálkozó megoldást, vagy hipotézist kell választani!

Tehát a legkézenfekvőbbnek ígérkező megoldásnak kell teret engedni, vagy utat nyitni!

/Így számomra a legegyszerűbb megoldás, vagy hipotézis a világ teremtésére, az ősrobbanásra, a csillagok születésére, pusztulására, a bolygók, és a bolygórendszerek kialakulására, és működésére, a Föld születésére, fejlődésére, az evolúcióra, a földi élet kialakulására, az ember evolúciós fejlődésére a legegyszerűbb magyarázat, amennyiben úgy tetszik a legegyszerűbb hipotézis a világmindenség evolúciós folyamatára, és beleszámítva a földi életet evolúciós folyamatát is, a mindenre vonatkoztatható megoldás, az intelligens hit, az intelligens Teremtő által alkotott világban való hit!/

 

Az optimális realista gondolkodással bizonyítható, mint a lehető legegyszerűbb, és a legkedvezőbb változat, az összes hipotézist figyelembe véve, és így minden kérdés, vagy rejtett, vagy kódolt információ előbb, vagy utóbb megfejthetővé válik a Teremtő akarata szerint!

 

---

Senkinek nincs joga a józan ész, illetve az Istennel szemben cselekedni, és valótlant állítani csak azért, mert másként az egyházi tévedéseket be kéne ismerni.

(A tudomány által megcáfolt vallási tézisekre gondolok!)

 

Mert az ember tudását gyarapítva súg a Teremtő! Az ember akkori lehetséges ész általi tudásának, erkölcsi, morális fejlődésének megfelelően foglalta kőtáblába Mózes, az akkori tudásának megfelelő technikai fejelődés szintjén, amely erkölcsi parancs a napjainkban is érvényes és az embert segítő parancsolatok! 

El kéne végre ismerni, hogy a szentkönyveket emberek írták, az akkori legjobb tudásuk szerint, belső késztetésre, de néha, néha többet akartak tudni és leírni, mint amennyi tudással, valós sugallattal Isten az idő tájt megáldotta őket. Ez a lényeg.

De az is lehet, hogy csak az emlékezetük csapta be őket. Minden esetre a hibák elismerése, felismerése Istenek tetsző cselekedet. Amikor írták a szentkönyvekben a valótlan állításokat, azok akkor is valótlan állítások voltak.

De nem szándékosan megtévesztő hazugságok, csak emberi hibák voltak, mert az akkori tudásukkal nem ismerték fel a tévedéseiket!

Az akkori hibák elbagatellizálása, vagy bonyolult tudást  igénylő magyarázata álca. Rejtélyes keresztrejtvénybe illő, bonyolult teológiai ismertekbe burkolt ember általi magyarázata, napjainkban hazugság, bűn és Istenkáromlás. Mert a mai Istenadta tudásunk szerint minden normális ember láthatja, hogy napjainkban tudatos, és szándékos félrevezetésről van szó.

Ez Istenhez és a XXI. század emberéhez méltatlan, méltánytalan. Mert egyszerűen leírt rossz, és gonosz cselekedeteket, vagy igaztalan állításokat próbálnak magas tudás szintnek álcázott magyarázatokkal menteni, mentegetni és azt állítva, hogy ezt egy mai ember általános műveltséggel nem érti, de egy kétezer évvel ezelőtti korban élő írástudatlan ember igen.

A cél nem szentesíti az eszközt. Ez csalás.

A csoda megelőzheti a tudást, de a hazugság soha!

Az a bizonyos Istennek tulajdonított sugallat vagy megérzés, az Istenadta tudásunkat nem írhatja felül, mert Isten csak annyit enged a teremtés művébe beletekinteni, amennyit az ember érdekébe jónak lát.

Azért adta a Teremtő az embernek az észt, hogy az embernek fokozatosan fejlődjön a tudása, az Isteni teremtés csodáinak megismerésében. De nem elszakadva a hit, az erkölcs, és a humanizmus alapelveitől. Nem elszakadva az örök érvényű TÍZ PARANCSOLATTÓL!

Aki a tíz parancsolatot igazán vallja és hiszi, az nem taníthat hazugságokat, és rossz, gonosz dolgokat! Az átértelmezés vagy állértelmezés, a ma élő ember becsapását szolgálja.

A cél nem szentesíti a csalást, vagy a hazugságot!

---------------

 

Porból lettél és porrá leszel.

Ez a mondás akkor is igaz és helytálló, ha materiális gondolkodás szerint, nem az Isten teremtette az első embert agyagból, mert minden visszavezethető a képlékeny és fortyogó anyagig.

A képlékeny fortyogó anyagból lett a szilárd anyag és a savas, kénes vízgőz, a sós víz, amiből a materiális világnézet szerint az élet létrejött.

Nekünk emberi lényeknek a por milligrammnyi kis anyagi részecske. A világmindenséghez képest, a földünk is egy milligrammnyi részecske. Egy porszem.

A materiális világszemlélet logikája szerint volt a szervetlen anyag, amely különböző erőknek, hatásoknak kitéve és következményeként alakul képlékeny, fortyogó anyaggá.

Ilyen erőt az anyag szerkezet különbségéből, az anyagszerkezet tömegének eltérő volta, és egy másra gyakorolt hatása hoz létre.

Tehát az anyagmozgásba jön és ez az erő hőt, gázt és energiát termel. A nehezebb, a sűrűbb, a nagyobb tömegű anyag elkezdi nyomni, tömöríteni a közelében lévő lazább szerkezetű anyagot.

Az anyag belső szerkezetének különböző irányú mozgásai hozzák létre az anyag egészének mozgását, a hőmérséklet változásokat, a gázok feszítő erejét, azt a nukleáris láncreakciót, amely az ősrobbanáshoz vezetett vagy vezethetett. A világmindenség mozgását a teremtés részeként, és a teremtés végtelenbe tűnő folyamatát, amely Isten szándéka szerint alakul.

A jelentudásunk szerint: Az anyagi világ legfejlettebb, a legbonyolultabb része az Isten alkotta ember.

Az ember legbonyolultabb része az emberi agy.

Agyunkkal érzékeljük, látjuk a körülöttünk elterülő világot. A világ és a világmindenség állandó változását, az anyagmegmaradás törvényszerűségét. Az anyag nem vész el csak átalakul. A porból lettél és minden porrá lesz igazságát, a lélek Isten általi újjászületésének hittételét.

Evolúció Isten adománya!

Optimális és realista gondolkodással bizonyítható, mint a lehető legegyszerűbb, és a legkedvezőbb változat, az összes hipotézist figyelembe véve, és így minden kérdés, rejtett, vagy kódolt információ, előbb vagy utóbb megfejthetővé válik a Teremtő akarata szerint!

Nem láttad az ősrobbanást és mégis volt.

A tudósok állításai sokszor megdőlhetnek. A hit és a remény az örökkévalóságban gyökerezve él és az emberrel hal meg, mert minden élő ember valamiben hisz. 

Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a”Vallás a tudomány nélkül vak”. Albert Einstein

Az emberiség Isten akarata szerint benépesíti az egész világot.

Az élet keletkezésének vizsgálata, a fajok eredetének vizsgálata Isten szándéka szerint betekintést nyújt, a tudomány segítségével a teremtés csodálatos művébe.

A világunkban a teremtés eredetének tudományos vizsgálata Isten akarata szerint alakul, fejlődik.

A vallás a tudomány nélkül partra vetett hall lenne és nem tarthatna itt, de ez fordítva is igaz.

Isten célja az emberrel az, hogy az ember mindenkori fejlettségének, érettségének megfelelő tudással rendelkezzék, és mint alkotó, jóravaló teremtő lény szolgálja Isten akaratát!

Az ember már évezredek óta ismerkedik az Isteni alkotás csodálatos lehetőségeivel.

Az ember az alkotás elsajátítása közben, megismerkedik a pusztítás szörnyű fegyvereivel is! 

Ember az ördögi kísértésének engedve gyakran rombol, pusztít és gyilkol.

Sokszor teszi ezt Istenek nevében, vagy Istenre hivatkozva!

Ember tőled függ, hogy az Isten által reád ruházott felelősséggel élsz, vagy vissza élsz!

Minden vallástanítónak felhívom a figyelmét arra, hogy Isten előtt minden vallás egyenlő, és az Isten ítélet minden vallást, minden vallástanítót és embert utolér!

A másoktól megszerzett ismeretekre építkezve és azok segítségével próbálkoztam bizonyítékokat gyűjteni, és összerakva értelmezni azokat. A legtöbb tudós is így építkezik. A példát próbáltam követni, és nem tudósként!

--------------

 

Most az általam megélt történetekkel szeretném kiegészíteni a Lélek Könyvét:

A történetek elsősorban a saját életem eseményeiről szólnak, amely történéséket sokáig figyelmen kívül hagytam és nehezen, csak hosszú idő után vezettek el Istenhez. Persze más személy számomra hiteles történeteiről is szívesen beszámolok.

Az én személyes tapasztalataim és mások beszámolói, amit bizonyítani nem tudok, és mégis muszáj róluk írnom. Mert ezen események hatására tértem meg, és ezek az események vezettek el a Lélek könyvem megírásához. Talán bátorítással is szolgál mások számára is, hogy elmondják, elmeséljék saját élményeiket!

Biztos vagyok abban, hogy sokkal több kisebb, vagy nagyobb szerencsés véletlen, illetve szerencsétlenség befolyásolta sorsunk alakulását, mint amennyit emlékezetünk megjegyzett és Istenre, Isteni gondviselésre csak kevesen gondolnak!

Én hiszek az isteni gondviselésben, mert hiszek Istenben.

Elmondok egy történetet életemből és tudom, hogy ez a történet számomra egy objektív tény:

A kerékpárommal egy lejtős úton ereszkedtem lefelé. A kontra vagy másként mondva, fogalmazva a hátsó fék nem fogott pedig többször is körbetekertem. Kétségbeesés lett úrrá rajtam. A lejtős utat egy forgalmas főút keresztezte, és a főúton száguldoztak a közeli kőbánya kövét szállító tehergépkocsik egymást követő konvojai. A kereszteződéstől kb. huszonöt méterre lehettem:

A gondolatom a halálfélelmem és a megmenekülés lehetőségei közt ingadozott. Hazudnék amennyiben azt mondanám, hogy biztosan gondoltam Istenre is. Nem emlékszem erre. De az biztos, hogy átfutott az agyamon a megmenekülés paranormális lehetőségeinek több változata is.

Az egyik lehetőség az volt, hogy amennyiben szerencsém van, akkor a keresztező főúton két autó között át tudok száguldani és valahol a kereszteződés másik oldalán landolok.

Egy másik lehetőségként az villant be, amennyiben úgy tetszik még képtelenebb lehetőség, hogy egy tehergépkocsi kerekéről visszapattanok, és valahogy csak megúszom gázolás nélkül élve.

Az utolsó paranormális menekülési emlékképem az volt ahogy a lejtős úton haladtam lefelé és láttam, hogy egy árok vége kb. fél méterre beért az általam használt lejtős útra és ez az árok, a keresztező főúttal párhuzamos árok volt az utolsó gondolatom.

Arra gondoltam, hogy az árok szélébe belehajtok. Majd elfordulok az árokban derékszögben és így elkerülve azt, hogy a keresztező útra kiguruljak, kihajtsak. Az utolsó méterekre nem emlékszem.

Amikor magamhoz tértem zúgó fejfájást, és más testtájról is éreztem fájdalmat. A fülemből folyt a vér, a lábam a kezem is vérzett. Remegtem. Az árokban a kerékpáromon ültem, a kerékpár kormánya kifordulva a hasamnak szegeződött. Az árok baloldala ezen a részen terméskővel volt és van kirakva ma is. Az Igaz, hogy az árkot azóta le járda lapozták. Sérüléseimet valószínű, hogy ezek a kövek, és a kerékpár okozhatta.

Megmenekültem!

Ez volt az első értelmes gondolatom és csodák, csodája meg tudtam mozdulni. Ahogy hátranézve körülnéztem, egy teherautó állt a kereszteződés után.

A kereszteződésben egy férfi közeledett felém és látva, hogy hátra nézek annyit kérdezett:

– Mi van gyerek? - Jól vagy? - Segítsek? - Nem kell, - jól vagyok, feleltem neki gyorsan. Szégyelltem magam a helyzetemben. 

Az ember több kérdést nem tett fel, és szó nélkül megfordult és beszállt a teherautóba, majd elhajtott. Én eleinte csak nehezen szedtem össze magam. Ahogy sikerült összeszednem magam az első teendőm az volt, hogy a kerékpárt üzemképes állapotban hozzam, és utána elindultam a kerékpárral a kb. három-négy kilométere lévő gyógyszertárba gyógyszerért az idős szomszédnéninek, mert az eredeti úti célom az volt a balesetem előtt, hogy gyógyszert hozok neki.

Útközben egy patak mellett lemostam magamról a rám száradt vért, és a szakadt véres ruhámat is egy kicsit rendbe tettem. Miután gyógyszert kiváltva hazaértem és átadtam a szomszéd néninek a gyógyszert, köszönetet nem várva beszaladtam a szobámba és lefeküdtem, mert komoly fájdalmaim voltak. Fejfájás, hányinger, remegés, gyengeség és fájdalmas zúzódások a különböző testrészeimen, amiről nem akartam beszélni senkivel.

Másnapra már a szokásos megszokott zúzódásokkal teli normális gyerekként keltem és elkezdtem egy új napot 1968-ban.

Paranormális esemény vagy csoda, egyenlő azzal, hogy nincs rá ésszerű természetes magyarázat.

Ezt a kis történetet azóta is a féltet emlékeim közt őrzöm és mégis hosszú éveknek kellett eltelnie, hogy megtérésemhez hozzájáruljon. A hitetlenségem volt a fő oka, hogy nem vettem tudomásul a csodát, és nem akartam hinni, hogy ez a csoda velem megtörtént.

Nem akartam hinni a szememnek, az agyamnak, az eszemnek. Ez a paranormális esemény számomra objektív tény volt, és mégsem akartam hinni a csodában.

Ez az eset jó példa arra, hogy van amikor nem akarunk hinni a szemünknek, agyunknak, mert annyira valószerűtlen a megtörtént esemény. A saját szememmel láttam és részese voltam, benne voltam és mégsem akartam tudomásul venni, elfogadni a csodát.

A történet jól példázza, hogy sokszor mondjuk és azt állítjuk, hogy hisszük a csodát, ha látjuk, vagy ha velünk megtörténik a csoda.

Aztán amikor mégis megtörténik velünk a csoda, akkor mégsem akarjuk, vagy nem merjük elhinni, mert félünk, hogy önmagunk és mások előtt is nevetség tárgyává válunk.

Tehát keresünk valami kis kibúvót, magyarázatot vagy elütjük tréfával, hogy ne kelljen bevallanunk azt a tényt, hogy csoda történt velünk.

A velem megtörtént események, és történések hatására vált bizonyossá számomra Isten.

Tehát feltételezem és ez nem bizonyosság, hogy az előző életem hibáit, bűneit jóvátegyem, ezért ha úgy tetszik kaptam Istentől egy újabb lehetőséget és így születhettem újjá a Teremtő akarata szerint. 

A kezdés nem volt éppen szerencsés, mert szülőanyám örökre eldobta az egy szülött gyermekét akit világra hozott. Itt került egy kis piszok a kagyló belsejébe.

Első emlékeim közt egy asszonyra emlékszem, akihez nagyon ragaszkodtam és féltem eltávolodni még párlépésre is tőle, mert tőle vártam védelmet. Ez az asszony lett az édesanyám, aki felnevelt. Mert édes aki felnevel. Nem szülő anya, hanem nekem édesanya.

Tél volt és anyámmal a ház előtt álltunk, amikor azt láttam, hogy többi gyerek szánkózik az út túloldalán, az útpart meredekebb részén.

Anyám küldött, hogy menjek én is a többi gyermek közé játszani, de nagyon féltem és tiltakoztam. Végül is, egy nagyobb fiú segítségével sikerült neki rábeszélnie, hogy elmenjek a többiek közé.

Arra emlékszem, hogy azt kérdezgették a többiek, hogy ki is vagyok?

A nagyfiú mondott nekik valamit, és így kezdődött számomra a tudatra ébredésem, az emlékezetem szerint.

Megismertem a környéket, és lettek barátaim és ellenfeleim, haragosaim.

Egy alkalommal elmentünk a nagyobb fiúkkal cseresznyét szedni, és én nem bírtam felmászni a cseresznyefára, ezért egy kisebb akácfára másztam, és onnan próbáltam cseresznyét szedni, elérni a cseresznyefa gyümölcsét. Sajnos letört az akácfa ága, és a földre huppantam hanyatt esve, és nem bírtam levegőt venni.

A nagyobb fiúk lemásztak a fáról és nevetve körbe álltak, és tanakodtak, hogy vajon megjátszom magam vagy tényleg fuldoklom.

Arra emlékszem, hogy nem találta a levegő az utat a tüdőmhöz, és nem tudtam levegőt venni.

Még a gyomromban is levegőt kerestem.

Hánykolódtam és dobáltam magam a földön, és egyszer csak beindult a légzésem.

Hányingert éreztem. Nehezen, de megpróbáltam a nagy fiúkkal lépést tartani hazafele az úton.

Csoda történt? Számomra igen.Csodálatos az Isten, aki az utolsó pillanatban segített.

Persze Istenre, akkor sem gondoltam emlékeim szerint.

Aztán a továbbiakban nem tudom, hogy iskolába jártam vagy még nem? A lényeg az, hogy az egyik haverom édesanyja megkérdezte,- hogy kinek a fia, borja vagy? És azt is kérdezte, - hogy hívnak? Válaszoltam is neki valamit, mire azt mondta, hogy - te vagy az a kis lelenc? Nem értettem, de túlságosan nem zavart. Csak hogy, amikor ezzel a barátommal összevesztem, ez a fiú úgy csúfolt, hogy lelenc.

Az elején nem értetem és arra gondoltam, hogy ez is csak egy szitokszó. Közben változtak a barátok és az ellenségek. Másoktól is azt hallottam, hogy lelenc.

Egy idő után ez gyanús lett, és kezdett zavarni. Elhatároztam, hogy visszamondom én is, ha megint valamelyik haragosom ezzel szid majd. Így is történt. Csak hogy ekkor történt a meglepetés, mert a haragosomon kívül, még a haverjaim is meglepődtek ezen, és megindult a vita, hogy kinek van joga ilyet mondani a másikra, és ki hazudik és ki az aki nem hazudik?

Haverjaim is elmondták, hogy ők is úgy tudják, hogy sem anyám nincs, sem apám nincs és engem a lelencből hoztak. De az is lehet, hogy zabi gyerek vagyok. Ez akkor úgy csapódott bennem le, hogy valami szörnyszülött vagyok, vagy valamiért rosszabb vagyok másoknál, amit nem bírtam megérteni és feldogozni.

Leszakadt az ég, összedőlt az általam ismert világ és szaladtam fejvesztve hazáig.

Otthon anyámat kérdeztem zokogva, hogy mondja el, hogy kivagyok és mi az igazság?

Anyámat teljesen felkészületlenül érte a kérdésem, és először azt monda, hogy hazugság az egész. Majd zavarában elmesélte, hogy nem vagyok lelenc, csak rossz szülőanyám volt aki eldobott és lemondott rólam, és egy pécsi ismerősöknél tartózkodtam, amikor ők rám találtak.

Most már az ő gyerekük vagyok, és szeretnek engem.

Ötévesen beköltöztünk Pécsre és ott jártam óvodába. Itt kerültem először újsághírbe egy autó balesettel kapcsolatban, amit én okoztam úgy, hogy kirántva a kísérőm kezéből a kezem, majd átszaladtam az úton egy autó előtt. Az autó, hogy gázolást elkerülje, egy ház oldalának ütközött. Ez sajnos egy rosszul sikerült, a bátorságomat bizonyítandó kísérlet része volt.

Nagymamám betegsége miatt visszaköltöztünk falura, és az iskolai tanulmányaimat ott kezdtem meg. Soha nem felejtem el, hogy még nem jártam iskolában és egy barátommal egy disznóól padlásán játszottunk gyufával és én azt mondtam neki, hogy ne gyújtsuk fel a padlást, mert a szüleinket bezárják, és sok pénzt kell fizetniük! A barátom egyből megértette, és visszavitte a gyufát amit ö hozott ki.

Így válik igazsággá,” a gyermek felelőssége is”!

Ezek után kezdtem meg az általános iskola első osztályában a tanulmányaimat.

Azt el kell mondanom, hogy több évet fogtam ki olyan tanárokkal, akik a megtorlást a brutalitásig vitték.

Az általános iskolai tanulmányaim alatt három iskolában jártam. Iskola átszervezés, költözködés és pályaválasztás miatt.

Az alsó tagozat négy osztályában három különböző tanár tanított. Elsőben és negyedikben rendes tanáraim voltak. Második osztályt és a harmadik osztályt egy idegbeteg tanárnak a fizikai, és lelki terrorját, a rosszindulatának a következményeit szenvedtem el. Dacból nem tanultam. Ez további, későbbi tanulmányi eredményeimre rányomta bélyegét.  

Örömmel jártam első osztályba. Első osztály végén megbeszéltem az akkori tanárommal, hogy a nyári nagy szünetben megtanulok folyékonyan újságból olvasni. Egész nyáron arra készültem, hogy a legkülönb én leszek olvasásból. De sajnos nyugdíjazták a tanár bácsit, és így új tanárral kezdtem meg a második osztályt, aki megtiltotta a folyékony olvasást. Most is fülembe cseng a szava. –Most jöttem a főiskoláról, és csak tudom, hogy második osztályban tilos a folyékony olvasás!

Megfenyegetett, hogy egyest ad, és tanári írásos megrovás kilátásba helyezésével megpróbált szótagolva olvasásra bírni. Azt mondta, hogy amennyiben ezt nem tanulom meg, úgy az előzőekben felsorolt következményei meglesznek. Én elsőben gyönyörűen tudtam szótagolva olvasni, de most nem ment. A tanár pedig osztotta a beírásokat és az egyeseket. Kínomban már énekelve olvastam és elkezdtem dadogni. Egyik alkalommal a büntetésem az volt, hogy le kellett térdelnem a sarokban és nem mehettem haza a tanítás végeztével.

Kértem a tanárt, hogy engedjen el pisilni, de azt válaszolta, hogy ne hazudjak neki, mert ö biztosan tudja, hogy nem kell nekem pisilni! Így szenvedtem egy, két órát, amikor végre elengedett és haza mehettem. Sajnos a vizelet visszatartása miatt nagyon erős fájdalmaim keletkeztek és hazafele az út mellett az árokpartját vettem célba, mert tovább képtelen voltam menni. Az árokpartján lefeküdtem, hogy ne lásson senki és meg próbáltam pisilni, de sajnos nem sikerült.

Ott kínlódtam, jajgattam és sírtam az árok szélén, amikor odajött egy néni a nem messzi házból és megkérdezte, hogy mi bajom van? Elmondtam neki, hogy mi történt velem, és azt is, hogy nem tudok pisilni. Azt válaszolta, hogy a velem történtek az kegyetlenség, és súlyos betegséget is kaphatok. Én kértem, hogy hagyjon magamra, mert szégyenlős vagyok. Magamra maradva csak lassan, kínlódva, apró cseppekben meg, meg állva, lassan meg indult a vizelet. Sikerült és ki bírtam, mert az biztos, hogy a jó Istent is segítségül hívtam.

Negyedik osztályban egy új tanítót kaptunk és vége szakadt az áldatlan állapotomnak.

Igaz, hogy egy jó paprikásról itt is lemaradtam, de ez csak tanári figyelmetlenség volt és nem szándékos gonoszság.

Ötödik osztályt átszervezés miatt egy másik iskolában kezdtem el és fejeztem be.

Az ötödik osztályban annak ellenére, hogy nem bántott senki a tanárok részéről, mégis csalódást okozott. Tudatosan ráhajtottam, hogy úttörővezető legyek és a tanáraim támogatását is élveztem, de sajnos a pajtások leszavaztak. Nem sokra rá az egyik pajtásommal, már disszidálni akartunk Amerikába. Ez a skizofrénkollaborálás, a rendszerellenességgel végig kísérte az éltemet. Most ilyen formában. De kitudja, amennyiben sikerül a tervem, mi történik ezek után? Ötödik osztályt befejezve a nyári szünidőben költöztünk Komlóra, és itt fejeztem be az általános iskola tanulmányaimat, az alábbi tanulságos nevelési módszerek segítségével.

Mikor az Általános Iskola hatodik és hetedik osztályában jártam, előre bocsátom, hogy nem voltam egy könnyű eset. Ez idő tájt történt velem az a csoda, amit már leírtam és nem lehetett véletlen, és nem lehet emberi ésszel másképp magyarázni azt a kerékpár balesetemet csak úgy, hogy Isteni csoda történt. Erről itt, nem kívánok többet szólni.

Egy falusi fiú bele csöppen egy civilizáltabbnak hitt városi életbe. Új szavakkal, kiejtésekkel és új szokásokkal találtam magam szemben. Abban az időben általános szokás volt, hogy a gyerekek a közeli meddőhányón és más egyéb helyekről ócskavasat gyűjtenek. Új barátaimmal én is sok vasat gyűjtöttem. Esténként a közeli szemétdombon és az Iskola közelében lévő betonépítményen játszottunk.

A település minden rendű és rangú gyermekét vonzotta ez a hely.

Az épület ajtajának és rácsainak ellenállása próbára tette sok gyermek erejét.

Egyik alkalommal, amikor a barátommal épp ott játszottunk, hogy ne szépítsem a dolgot, látva az építmény rácsainak sanyarú állapotát és hogy a lélek tartja az építményhez, amely általában pöcegödörként volt emlegetve a gyerekek között. Tehát ócskavas gyűjtő és egyben szakértő szemmel megállapítottam, hogy kiesebb erőfeszítés árán az előttünk ott logó lélek tartotta rács, amely már csak egy helyen volt rögzítve, leküzdhető akadály számunkra. Úgy éreztem, hogy könnyen hozzájuthatunk ehhez az ócskavashoz, amely már rég nem töltötte be az eredeti funkcióját.

Így azt a bizonyos, és még ellenálló részét a rácsnak leküzdve, egy jobb sorsot, a beolvasztást szánva neki elhatároztuk, hogy másnap a tanítás után leadjuk a méhben és osztozunk a megérdemelt jövedelmen.

Barátomnak másnap délután tanulnia kellett, és nem engedték el játszani. Most neki ez volt a szerencséje. Én pedig örültem, hogy nem kell osztoznom az ócskavas árán.

Tudom, hogy ez nem volt szép tőlem. De kérem, hogy senki ne irigyelje ezt tőlem, mert megfizettem az árát kamatostul! Még a családom is fizetett. Másnap az iskolában, rendkívüli iskolagyűlést hívtak össze. Az egész iskola tanárostul, és tanulóstul ott sorakozott az udvaron velem együtt..

Az igazgató valami igen szégyenteljes dologról beszélt, ami az iskola történetében szerinte példátlan, és egyedülálló eset volt. Valami derítő vasrácsáról beszélt, amit valami igen gonosz és elvetemült tanuló tönkre tett és még nyerészkedett is rajta, leadva azt a méhben.

Még arról is beszélt, ha egy szikrája pislákol a becsületnek az ilyen emberben, akkor önként jelentkezik!

Igaz hogy belém nyilallt az a gondolat, hogy az eset és az én esetem közt mintha valami hasonlóság lenne, és ez a gondolat átsuhant rajtam, és mérlegeltem is gyorsan a helyzetemet. De nem voltam biztos abban, hogy rólam van szó, így nem jelentkeztem. Nem ismertem magamra.

A rács már rongált volt és eredeti funkcióját már régóta nem tudta betölteni. Mi "csak" befejeztük a rongálást, és kárt szinte nem is okoztunk, mert nem mi vertük szét az építményt. Valahogy az arányosság a gonoszsággal, az elvetemültséggel sem stimmelt.

A derítő szót, sohasem halottam.

A rácsok már évekkel azelőtt, hogy barátom és én hozzájuk nyúltunk volna, már rég ki voltak feszegetve a helyükről. Továbbá nem stimmelt az objektum neve. Sajnos nem tudtam, hogy mit jelent az a szó, hogy derítő. Így végképp megnyugtattam magam, hogy ehhez a piszkos és ennyire szégyenteljes ügyhöz nekem semmi, de semmi közöm! Ez pillanat műve volt.

Csak hogy az ég és a menny leomlott hamar a nevem hallatán.

Igazgató istenként dörögte a nevem, mint iskolája szégyenét. Elkapta grabancomat, habzó szájjal üvöltve világgá, hogy nincs szégyenem és berántva, belökve a tanári irodán keresztül az igazgatói irodában, ütött és vágott, ahol csak ért.

Azt üvöltötte, hogy mondjam el, hogy jutottam el idáig!

Elmondtam, hogy nem tudtam, hogy az derítő és azért nem jelentkeztem. Ezért újabb pofonok záporoztak rám, mert azt hitte, hogy hazudok és hülyének nézem.

Majd azt találtam mondani, hogy a gyerekei is ott szoktak játszani és ők bizonyíthatják, hogy a rácsok már évek óta ki voltak feszítve, és azt a kis darabot sem egyedül, ha nem a barátommal törtem le.

Ezek után záporoztak az ütlegek igazán, hogy én belekeverek másokat a piszkos ügyeimben, és hiába mondtam, hogy igazgató bácsi kérdezte a verések közt, hogy mikor és hogy tettem?

Behívatta a barátomat is, akitől egy kicsit lehiggadt. Igaz, hogy őt nem bántotta, mert ő nem volt egy jött-ment. Egy igazi őslakos volt.

A verések után kaptam egy igazgatói megrovást és behívatták apámat, akinek kötelezettséget kellett vállalnia, hogy visszavásárolja a rácsokat a méh telepről, és teljesen helyre állítja a rácsokat a derítőn, azt befalazva, mint újkorában. A barátom megúszta egy osztályfőnöki megrovással, és a helyre állításban sem kellett a családjának részt vennie. Igaz, hogy személy szerint jelen volt ő is emlékeim szerint a helyrealitásnál.

És én is megtanultam örökre egy új szónak a jelentését, hogy derítő. 

Az egyik osztálytársam galád módon, hogy rontsa az iskolában amúgy sem rózsás helyzetemet és örülhessen annak, hogy megbüntetnek, beárult valamelyik tanárnak, hogy a tanítási óra előtt az iskolába írtam meg a házi feladatomat. Ezért kaptam egy-egyest, meg egy beírást.

Sajnos én bosszút álltam. Mert ahogy lehetőségem adódott rá, pofon vágtam még az iskolában. Nem vagyok büszke erre a tettemre sem. Sajnos megtettem.

Az ügyeletes tanár levitt az igazgatóhoz, aki kifáradásig ütlegelt.

Egy alkalommal fogalmazást irtunk a nyári élményeinkről és én tájszólásban, egy kis életszerű pikantériát vittem a dolgozatba, amelyért akkora egyest kaptam, hogy a füzetemben nem fért el, mindezt szörnyülködve és megalázó szavak kíséretében tette szóvá az illetékes tanár..

Egy másik alkalommal kedvenc írónkról, vagy költőnkről kellett írni dolgozatot, és én Petőfit éltetve, "ha lány lennék írtam", biztos, hogy a Petőfit választanám. A magyar tanárnő ezért lehomokozott, csak más szavakat használt. Sajnos akkor jobb hasonlat nem jutott az eszembe. 

Osztályfőnököm egyik alkalommal azt találta mondani hetedik osztályban, hogy örökre elintézi a továbbtanulásomat úgy, hogy sehová nem vesznek fel. Azt válaszoltam neki, hogy a bányába felfognak venni. A viszont válasza az volt, hogy oda való vagyok.

Megint nem tudtam megállni szó nélkül, és azt mondtam, hogy most nagyon sok gyerek édesapját sértette meg ezzel a kijelentésével.

Egy másik alkalommal kijelentette osztályfőnököm, aki biológiát is tanított, hogy meg fog buktatni. Erre én azt válaszoltam, hogy nem fogom annyiba hagyni, mert följelentem és addig megyek, míg bebizonyítom, hogy nem a tudásom miatt buktatott meg és lehet, hogy az osztálytársaimat is kifogják hallgatni, és így kiderül majd az igazság. Hetedik év végén, így nem lettem megbuktatva.

Sorolhatnám tovább azokat a sérelmeket amiket én osztottam és duplán, triplán kaptam vissza. Vagy más tanárok megalázó kijelentéseit, és általuk osztott lelki sérüléseket. De nem teszem. Csak annyit, hogy a tanárok kegyetlensége és igazságtalansága miatt elhatároztam, hogy a nyolcadik osztályt ebben az iskolában nem fogom elkezdeni.

Ezt közöltem szüleimmel, akik ezt nem vették komolyan. A nyári szünetben azon törtem a fejem, hogy világgá megyek, és így bekerülök a nevelőintézetben, vagy öngyilkos leszek.

A szünidő első hónapjának a vége fele találkoztam egy iskolatársammal, aki közölte a megváltó hírt, hogy az igazgatót és több tanárt elbocsátottak az iskolából azok közül, akik szándékosan a legkegyetlenebbek voltak velem. - Csoda? - Vagy véletlen? Számomra ez csoda volt. Csodálatos az élet és az Isten, egy boldog nyolcadikosnak!

Igaz, hogy Istenről hamar elfeledkeztem. Sajnos materiális világkép győzedelmeskedett bennem ismét, és legyőzte a bennem pislákoló lelki tüzet, amely néha, néha éltetve a reményt, és Istent szólította.

A legkorábbi gyermekkori, és legborzasztóbb álmaim közé tartozott azaz álmom, amikor rohanva menekültem valami pusztító, az elpusztításomra törő szörnyetegféleség elől.

Az álom vége az volt, hogy elbotlottam menekülésem közben, és a kegyetlen szörny lesújtott, vagy belém harapott. Vagy az, hogy a fejvesztett menekülés közben egy nagy szakadékban zuhanok és mindezt rettegő borzadály, és halálfélelem közepette éltem meg.

Így ezek után rettegtem az elalvástól és azt követő álmaimtól. Féltem elaludni. Egyszer csak rájöttem álmomban arra, hogy minden álombéli halálom után véget ért a rettegés, és azt éreztem, hogy van tovább és repülők. A testemet otthagyva máshol és más körülmények között újra élek, és tovább álmodok, és ezek után megkönnyebbültem.

Egy idő után rájöttem, hogy van lehetőségem a rettegés, és a menekülés idejét lerövidíteni, mint egy befolyásolva az álmaim pozitív kimenetelét. Még pedig úgy, hogy a menekülés közben, vagy zuhanás közben arra gondoltam, hogy tudok repülni és így üldözőim elöl elrepültem és nem zuhantam le, hanem sikeresen meg menekültem. Ezek után már nem féltem az álmaimtól.

Zuhanásoknál, illetve azt kivédő repüléseknél, volt egy furcsa érzésem. Mintha a testem nem repült volna velem, és mégis csodálatosan jó volt repülni egy újabb élet felé.

(A lélekről írtak ismeretében, gondolat ébresztőnek megfelel!)

Magammal kapcsolatban még egy csodáról szólok, mert nem szeretném a sok csodával tarkított történeteimmel az olvasóim bizalmát, és türelmét próbára tenni. Lehet, hogy később talán írok a velem történt, más csodákról is.

Huszonkilenc éves és dohányos fiatal apaként, egy megerőltető séta közben erős lábfájást éreztem. A lábfájás egyre erősödött az eszméletvesztés határait kikezdve. Bevonszoltam magam egy épületbe és lefeküdtem egy asztalra, nem törődve semmivel.

A fájdalom a vízszintes helyzetben fokozatosan mérséklődőt és végül rövid időn belül megszűnt. Aznap már nem okozott a lábamba a fájdalom több problémát.

Egyik éjszaka álmomban erős fájdalmat éreztem a lábamban. Úgy éltem meg az álmom, hogy ordíttok és nyögdécselek a fájdalmamban.

Egyszer csak megszűnt a fájdalmam. Valami furcsa dolog történ velem.

Fájdalmaim miatt felakartam kellni az ágyamból, és

úgy éreztem mint ha felkelnék, felemelkednék az ágyról. Könnyűnek és jól éreztem magam.

De valami nem stimmelt. Úgy éreztem, hogy felültem az ágyban, vagy az ágyban feljebb kerültem, feljebb csúsztam és mégis a testem ott hevert az ágyon mozdulatlan.

Meghökkentő és félelmetes volt álmom, amit éberen-létként éltem meg.. Hihetetlennek tűnt. Majd a helyzet felismerés és az első meglepetés után hihetetlen nyugalom szállt meg. Éreztem hogy ott lebegek a fejem felett és azt is tudtam, hogy fejemből szálltam fel. Tudtam, hogy az a feladatom, hogy meg gyógyítsam az alattam elterülő testemet. Éreztem, hogy én magam vagyok a lélek, és mint egy orvos, vagy valami tudós parancsnok, parancsokat osztogattam az agyamnak, hogy a lábfájásomat okozó érszűkületemet megszüntető oldó anyagok termelését fokozza, és a véráramlat segítségével a dugulástoldó anyagokat, vagy katonákat küldjön a trombózisos helyre.

Felülről láttam az egész testem belsejét. Úgy éreztem, hogy átlátok a testemen.

Rendkívülinek és erősnek éreztem magam. Azt éreztem, hogy mindenre képes vagyok.

A visszatérésemre nem emlékszem már. De arra igen, hogy reggel a nejemet arról faggattam, hogy hallotta-e azt, hogy ordítozok a fájdalomtól és elmeséltem neki azt, hogy mit álmodtam.

Ezt azóta is álomként kezelem, és csak akkor, amikor más emberek hihetetlennek tűnő hasonló élménybeszámolóját hallom, akkor mindig úgy érzem, hogy ez velem meg is megtörtént.

Ismerem azt az orvosi magyarázatot, hogy oxigén hiányos állapotban az agyunk meg, meg tréfálja az embert. Így a más emberek klinikai halálból történt vissza térésének az orvosi magyarázatát. Tudom, hogy azok az orvosok akik szintén már átélték ezt az élményt, azok az orvosok közül vannak olyanok, akik megváltoztatták véleményüket, és hinni kezdtek a lélekben.

Tudom, hogy az én álmomra is lehet többféle magyarázat.

Volna még más mondani valóm is. De úgy érzem, hogy sokak számára már ez is sok, és általuk normálisnak gondolt világtól, már így is túl mészire mentem és ez is hiba lehet, ha hiteles szeretnék maradni.

Lehet nevetni azon, hogy biztos nincs ki az öt kerekem. Mielőtt ennek a könyvnek a meg írásának neki kezdtem, arra gondoltam én is, hogy mit gondolnak majd mások? Utána meg arra, hogy mit veszíthetek? Aztán rájöttem, hogy csak az igazságot veszthetem el, mert nem írom meg. Most nevessenek!

Bocsánatot kérek mindenkitől, de az igazságot akkor is el kell mondanom, biztos lesz aki ezek után sem hisz nekem, és aki átélt hasonló élményt az erőt meríthet belőle. Tehát, ha elhiszik, vagy elfogadják az itt leírtakat, akkor már tudják, hogy Isten számomra miért lett objektív tény.

A mai napig is sokszor kételkedve és hitetlenkedve fogadom mások élménybeszámolóit és ilyenkor értem meg, hogy miért hallgattam ezidáig.

Nehéz ezekről az élményekről írni és őszintén beszélni, mert senki sem szeret nevetség tárgyává válni.

Nos akkor, mi a helyes megoldás?

A helyes megoldás az lenne, hogy hallgassuk el a velünk megtörténteket és hazudjunk magunknak, vagy másoknak csak azért, hogy mások szerint és mások által állított mérce szerinti normálisnak hitt, vagy mondott normába beleférjünk?

Szerintem a normális az, amennyiben beszélünk élményeinkről, és normálatlan az, aki ezen gúnyolódik. Sajnos az ilyen ember nem tudja feldolgozni azt a tényt, hogy minden emberi lény más és más, és így megismételhetetlenül egyedi dolgok, vagy már mások által megélt és elmesélt esetek bárkinek az életében megtörténhetnek.

Csak hogy amiről ő vagy mások nem tudnak, az nem az én vagy nem a mi hibánk.

Lehet hogy tévedek, de úgy érzem, hogy az érzékenyebb lelkületű emberekkel, vagy gazdagabb érzésvilágú emberekkel gyakrabban történnek különleges élmények, és a paranormális jelenségekről is több élményük van.

Arra gondolok, hogy egy érzékenyebb ember, a kifinomultabb érzékei által fogékonyabb más, kevésbé érzékeny lelkületű embereknél, és jobb hatásfokkal működik a lélek titkainak és Isten üzeneteinek a vétele.

Tehát fogékonyabb arra, amit egyszóval "másállapotnak" ( és nem a terhes állapotra gondolok) neveznék. Ámbár néha ez is lehet terhes, teher viselni!

Ez nem édes teher.

Ezt az állapotot tanulással, vagy szorgalommal nem lehet elérni, és ez is egy adottság, amely minden embernél más és más, és az ilyen típusú embereket megérteni is nehéz.

Ezért azt mondom, hogy nekünk is toleránsabbnak kell lenünk a más emberek meg nem értő gondolataival, vagy szavaival szembesülünk, mert az nem az ö hibájuk, és arról sem tehetnek, hogy ezekkel az adottságokkal nem rendelkeznek.

Nem lehet mindenkiből művész és a művészek művészete is különböző lehet. A festőművésznek lehet bot hallása, és fordítva pedig a zeneművész is lehet tehetségtelen festő.

A népművelőknek vagy hagyományművelőknek, akik ma idős emberek és különböző népi hagyományok művelői, kiemelkedő tehetségű embereknek Isteni adománya művészetük.

Csak néhány területet említenék meg!

Fafaragás, a különböző hangszerek megszólaltatása, vagy a népdalokat éneklő emberek, akiknek művészi magasságokban szárnyaló hihetetlenül gyönyörű hangja, és dalolási tehetsége Isteni adománya. Ez is egy csoda.

Még valamit: Amennyiben csoda történik velünk, gyakran a csoda örömétől mi emberek fosztjuk meg magunkat, mert nem akarjuk elhinni a csodát.

Családom egyik ismerősével történt az a csodálatos dolog, hogy kint volt az orosz fronton, és amikor egy magában gondolkodott, és már minden reményét feladta volna a hazatérésével kapcsolatban, akkor megjelent neki egy asszony, aki azt mondta neki, hogy –Imre fiam szed össze magad, mert neked haza kell térned!

Ez az ember, aki minden reményét készült feladni a hazatérésével kapcsolatban, a saját halott édesanyát vélte felfedezni ebben a természetfölötti látomásban.

Elmondta nekem, hogy olyan erőt kapott és elszántságot, hogy ebből az erőből a bajtársai hazatérését is tudta segíteni.

Rájuk kiáltott és veszekedett velük, hogy szedjék össze magukat, álljanak fel és induljanak el, mert másként meg fagynak és nem térnek haza!

Ezzel az emberrel öregemberként egy másik csoda is megesett, és számomra hihető tanúval bizonyította.

Elmondta, hogy az egyik heréje pár hét alatt úgy megdagadt a háromszorosára, hogy megijedt és készült az orvost meglátogatni. Előző este lefekvés után elaludt és azt álmodta, hogy két nővér bejött a szobájába mosolyogva, nevetve, hogy rendbe rakják a heredaganatot.

Azt álmodta, hogy addig masszírozták és nyomkodták, még ki nem masszírozták belőle azt a sok váladékot, ami a daganat okozója volt.

Azt mondta, hogy érezte és látta az ágyékát, és az ágyát is. Látta, hogy elönt mindent a váladék. Hogyan és honnan látta magát? Felűről bizony.

Reggel mikor felébredt az első gondolata az volt, hogy ellenőrizze az álmát. És csodák csodája, a daganat eltűnt teljesen.

Elmondta, hogy csak azt nem érti, hogy sok váladék hová tűnt, mert nyomát sem találta neki reggel.

Így orvoshoz nem is ment el.

Számomra csoda volt, a számára hihetetlen és megmagyarázhatatlan eset. Azok közé az emberek közé tartozik, akik azt mondogatják kitartóan, hogy hinnék a csodát az Istent ha látnák!

Azt kérdeztem tőle, hogy kell-e ennél több és nagyobb bizonyság mint a vele történtek?

Amennyiben Isten megjelenne előtte akkor is csak azt mondogatná, hogy tegyen csodát, mert másként nem hiszi el az Istent, és nem hagyná békén az Istent, akinek szüntelenül bizonyítgatnia kéne a csodálatos képességeit, mert a saját szemének sem hisz az ilyen ember. Ez képtelenség.

Azt állítom én, hogy rengeteg emberrel történik számára is megmagyarázhatatlannak tűnő, és élményszámba menő esemény!

Lehet, hogy számára már rég feledésbe merült az eset, vagy még saját maga előtt is szégyelli a csodát, és inkább úgy tesz mint ha semmi sem történt volna vele.

Vállaljuk fel a csodát és a velünk történt jót ne tagadjuk le, mert legközelebb elmarad a csoda, mert nem érdemeljük meg, mert méltatlanná vállunk Isten segítségére, a csodálatos megmenekülésre és gyógyulásra! 

Aki önmagát is becsapja és önmagának is szándékosan hazudik, az nem érdemli meg a Teremtő csodálatos ajándékait!